2012. július 24., kedd

Megint elmaradtam....

Azt, hiszem a blogírás, nem nekem való időtöltés...Időm van (nyári szünet!!!!!), de annyi minden jön  mindig közbe, hogy pont a naplózás az utolsó, ami eszembe jut.

Ő az első "közbejövő"
Bercinek hívjuk, s minden percemet beosztja. Egyelőre Főnöknek hiszi magát, de majd ráébred.

Ahogy visszaolvastam a bejegyzéseimet, láttam, hogy a kedvenc faliképem még nem került fel. Ez a munka elég nagyra sikeredett ( 2,3 x1,7). Kitüntető helyen van : a szobám falán, az ágyam fölött.




Látszatra Velence, színeiben is mediterrán. Minden rajta van, amit kedvelek. Harsány, de nem annyira, a színek nekem pont bejönnek. Csak az a sok "egyenes" vonal ne lett volna.
Szóval ennek a képnek már történelme van - mármint az elkészítés idejére értem...
Az inspiráció itt egy festmény volt, ami ráadásul akvarell -" AllPosters.com"-ról - ez egy kiváló ötlet lelőhely, vannak rajta klasszikusok, mindenféle. Lehet szemezgetni!
Vettem az alapanyagot, ami a legolcsóbb vászon, felrajzoltam a mintát, aztán vasalható közbélés és szabás. Eddig ment is minden, mint a karikacsapás. A gondok ott kezdődtek, hogy ötször át kellett gondolnom, hogy melyik folt kerüljön a varrásnál sorba, hiszen alulról építkeztem. De az igazi problémák az egyenes vonalaknál kezdődtek el. Sok az épület, oszlop, lámparúd, egyebek. Itt volt olyan, amit ötször varrtam, néztem , bontottam. Szóval egy rémálom! Hálás köszönet apunak, ő volt a "meós", a külsős, aki mindent jobban látott. Most sem  minden egyenes, de erre szolidan azt mondom, "Ez kérem kézimunka."
Az igazi balfogás a lustaságomnak köszönhető. Végeztem az előlappal, jött a hátlapozás. Persze vasárnap volt, és a fehér vatelinből hiányzott egy 20 x akárhányas darab.  A folytatás kitalálható. Annyit még: volt otthon fekete. Miután kézzel megtűztem, kereteztem és fenn lógott a falon, akkor láttam, hogy bizony látszik. Nos,a rest - vagy türelmetlen - így jár. ( Ha jól megnézed a kép jobb alsó sarkán észrevehető.)