2012. július 24., kedd

Megint elmaradtam....

Azt, hiszem a blogírás, nem nekem való időtöltés...Időm van (nyári szünet!!!!!), de annyi minden jön  mindig közbe, hogy pont a naplózás az utolsó, ami eszembe jut.

Ő az első "közbejövő"
Bercinek hívjuk, s minden percemet beosztja. Egyelőre Főnöknek hiszi magát, de majd ráébred.

Ahogy visszaolvastam a bejegyzéseimet, láttam, hogy a kedvenc faliképem még nem került fel. Ez a munka elég nagyra sikeredett ( 2,3 x1,7). Kitüntető helyen van : a szobám falán, az ágyam fölött.




Látszatra Velence, színeiben is mediterrán. Minden rajta van, amit kedvelek. Harsány, de nem annyira, a színek nekem pont bejönnek. Csak az a sok "egyenes" vonal ne lett volna.
Szóval ennek a képnek már történelme van - mármint az elkészítés idejére értem...
Az inspiráció itt egy festmény volt, ami ráadásul akvarell -" AllPosters.com"-ról - ez egy kiváló ötlet lelőhely, vannak rajta klasszikusok, mindenféle. Lehet szemezgetni!
Vettem az alapanyagot, ami a legolcsóbb vászon, felrajzoltam a mintát, aztán vasalható közbélés és szabás. Eddig ment is minden, mint a karikacsapás. A gondok ott kezdődtek, hogy ötször át kellett gondolnom, hogy melyik folt kerüljön a varrásnál sorba, hiszen alulról építkeztem. De az igazi problémák az egyenes vonalaknál kezdődtek el. Sok az épület, oszlop, lámparúd, egyebek. Itt volt olyan, amit ötször varrtam, néztem , bontottam. Szóval egy rémálom! Hálás köszönet apunak, ő volt a "meós", a külsős, aki mindent jobban látott. Most sem  minden egyenes, de erre szolidan azt mondom, "Ez kérem kézimunka."
Az igazi balfogás a lustaságomnak köszönhető. Végeztem az előlappal, jött a hátlapozás. Persze vasárnap volt, és a fehér vatelinből hiányzott egy 20 x akárhányas darab.  A folytatás kitalálható. Annyit még: volt otthon fekete. Miután kézzel megtűztem, kereteztem és fenn lógott a falon, akkor láttam, hogy bizony látszik. Nos,a rest - vagy türelmetlen - így jár. ( Ha jól megnézed a kép jobb alsó sarkán észrevehető.)

2012. május 5., szombat

Most már komolyabban.....

Most már komolyabban, azaz a komolyabb munkáimról. Ahogy teltek a hónapok, mindig találtam a neten új, valami extra képet, cikket. Ekkor gondoltam arra, hogy kipróbálok valami nagyobb munkát.
Neki is láttam. Nagy volt az öröm, elég jól haladtam, de a végső kézi tűzés azért megizzasztott.

Madaras fa lilában

Egy kis részlet.
Van rajta tűzés, hímzés. Minden. Az alap ötlet egy -azt hiszem - szövött kép volt, ezt álmodtam át foltra. A színek sem hasonlítanak az eredetire, talán az elrendezés igen. Megkockáztatom.:))))
A tűzés olyannyira " jól" sikerült, hogy a hibákat, csomókat egy külön hátlappal kellett jótékonyan eltakarnom , de ez hál Istennek nem látszik meg rajta. Szóval megjegyezni: mire jó a hátlap!
Igazi nagy munka volt, azóta sem hiszi el senki, hogy ez volt az első. Persze egy fő foltos azért észreveszi....
Nekem a mai napig nagyon tetszik. nem is váltam meg tőle. De lenne az a pénz...

 Ez után teljesen beleestem a faliképek- azaz eladhatatlanok - bűvkörébe. Sok képet, könyvet forgattam, amíg rám nem talált a szecesszió. Egy apró réz doboz volt a kiindulópont. Pontosabban egy doboznak a rézdomborítással készült teteje.
Szecesszió
Hogy a gyöngyök is látszódjanak....
Ez lett belőle. A technika a fordított applikáció. Került rá gyöngy és flitter is. Megkínlódtam vele, de nagyon mutatós lett. Annyira, hogy mindenki, aki látta a munkáimat, ebbe esett bele egyből. Bosszúból eladtam! . A bosszú a képnek szólt, mert annak akinek eladtam végül szeretettel adtam át. Azóta sem bántam meg, de már tervezek egy hasonlót....




2012. április 27., péntek

A fáradt blogger bejegyzése a mai napra

 Mostanában eléggé elhanyagoltam a blogolás. Ennek oka a munka, ami megszakítás nélkül két hétig tartott. Szegény pedagógus, no meg szegény elsősök.
Ha már a piciket említem, felteszem a kedvenc adventi naptáram képét, ami már gazdára talált.

Ebben aztán van minden, ami egy kézműves, varrogató foltosnak eszébe juthat.... Foltmunka, keresztszemes hímzés... Nagy sikere volt, bár munka is sok volt vele.

A karácsonyból a felnőttek sem maradhattak ki.

Ezt a technikák ki kellett próbálnom
Arannyal tűzve



 Ez az üvegfestést imitáló technika eléggé próbára tett. Azóta sem készítettem ilyet:)))

Ezt követték a táskák, minden mennyiségben.  Itt már géppel varrtam, de szigorúan maradtam a kézi tűzésnél.

Erika táskája Yoko Saito módra


Judit virágai


Narancsos


Ez lett az enyém

Szóval táska minden színben, formában, és anyagban. Szeretem a hímzést, az a képek alapján is látható.  Az alap mindenhol az applikáció. Ez lett a kedvenc technikám. 

2012. április 14., szombat

Foltos gyerektakarók

Három éve foglalkozom foltvarrással. Sokáig tartott, míg rátaláltam...
Munkáim nagy része kizárólag kézi varrással készül, s a tűzés is kézi - ami egy foltosnál (szerintem) a munka lelke. Persze ráment egy-két évem, no meg egy-két gyűszűm, mire elfogadható és egyforma nagyságú és minőségű tűzőöltéseket tudtam produkálni.
Nálam is minden ez egyszerűbb takarókkal kezdődött.... Persze gyerekeknek, mert ők imádják a színeset, és nem veszik észre a kezdő foltos hibáit.....:))))

Ez volt az első a sorban


Álomhozó rózsaszínben



"Ő" kicsi Misié lett.
Ahogy varrogattam, egyre többen kérték Halász Edit által inspirált munkáimat. Készült babatakaró, és faliképek tömege. Elláttam a családot, a barátaimat, még az elsős osztályom falára is került belőle.

Armi barátom tulajdona


Varázsvár is Neki készült


Ez is a családban maradt
Nincs is baj ezekkel a munkákkal: mindenkinek tetszik, jól mutat a falon. Eleinte nekem is élményt okozott, de nem érzem a sajátomnak "őket"! Ez mégiscsak Halász Edit profizmusát dicséri! Én meg nagyjából csak másolok...
Ennek ellenére ma is varrok  ilyesmit, mert igény van rá.